Az MLM mint vállalkozás

Alkalmazottnak lenni

Az alkalmazottak szerint a legfontosabb dolog a világon a biztos, fix fizetés. Életüket fizetéstől fizetésig tervezik, költségeik, életszínvonaluk, hiteleik mind a fizetésükhöz igazodnak. Ha valamiért elvesztik az állásukat, az gyakorlatilag a "halál".
Néhány adat: Ma Magyarországon az átlagbér nettó 132 600 forint. A minimálbér nettó 61 200 forint. Tízezerből csak egy alkalmazott keres több mint egymillió forintot. Ezek erősen behatárolják a lehetőségeket.
Mindenki, aki megélte a rendszerváltás után a nagy szocialista gazdasági monstrumok bukását, teljes iparágak köddé válását, látta, hogyan tűnik el a "biztos állás" illúziója. Mert a biztos állások nem léteznek. Bármikor gyökeresen megváltozhat a piac, a politika vagy bármi – és a biztosnak hitt állásból az utcán találjuk magunkat.
De még ennél rosszabb szituációk is vannak. Elárulok egy szörnyű titkot. Ha felvesznek bennünket az átlagfizetéssel dolgozni, akkor a nekünk munkát adó vállalkozásnak ez havi 256 000 forintjába kerül. Mi ennek alig több mint felét kapjuk kézhez.

A valóság még ennél is szörnyűbb. Mivel egy vállalkozás helyzete mindig bizonytalan, egy normális vezető csak akkor vesz fel valakit a céghez, ha ennek a költségnek legalább a dupláját hozza az illető. Magyarán a mi kis nettó átlagfizetésünkért legalább fél millió forintot kell a cégnek termelnünk.
És még így is hajszálon függ minden. Ha rossz hónap van, akkor a cégtulajdonos nemritkán a saját pénzéből rakja be a cégbe a mi "biztos fizetésünket". És ilyenkor mindig megjelenik a főnök teendőinek listájában a "meggondolni kit bocsássunk el" tétel.
Az alkalmazottak ezeket a dolgokat ritkán látják át. Szerintük a vállalkozók vállalnak esztelen kockázatot, és ők azok, akiknek nincs meg a fix jövedelmük, és sohasem tudhatják mennyit is vihetnek majd haza. Ez igaz. De ha baj van, akkor a vállalkozás tulajdonosa lesz az utolsó, akinek felmondanak. Merthogy magának csak nem mond fel az ember.

A vállalkozói lét gyönyörűségei és gyötrelmei

Rengeteg vállalkozó fordult meg nálam az elmúlt évek során, és ha valamelyiknek több mint három éve működött a cége és nem termelt évi nettó tízmillió forint nyereséget, akkor a fejem csóváltam. Mert akkor valószínűleg valamit elrontottak. A jelentős részüknél azért persze ez a dolog működött. Összehasonlítva, mint mondtam, az alkalmazottak közül csak majdnem minden tízezredik kereshetett ennyit. Tehát egy dolgot leszögezhetünk: megéri vállalkozni, már csak anyagilag is.
A másik vonzó dolog a vállalkozói létben a szabadság. Egy jól megszervezett, kiépített vállalkozás vezetője akkor és annyi szabadidőt csinál magának, amikor és amennyit csak akar. Ha akar, akár kihagy egy fél évet, és körbevitorlázza a Földet. Mint pénzügyi tanácsadó látom, hogy alkalmazottakkal délután munka után, vagy hétvégén lehet tárgyalni – vállalkozókkal viszont bármikor. Maguk osztják be az idejüket, akkor teszik szabaddá magukat, amikor csak akarják.

Vannak azonban a vállalkozásokkal komoly problémák is. Nézzük ezeket sorban:
Ahhoz, hogy belevágjunk egy vállalkozásba, komoly pénz szükséges. A múltkor nem messze az irodámtól nyitott egy új élelmiszerbolt, bérelt üzlethelységben. Pénzügyi tanácsadóként szemtelenül megkérdeztem, mennyit kellett invesztálni az üzletbe. Majdnem tízmilliót vallottak be. Ennyi pénze nagyon keveseknek van. És akkor nem is acélkohót vagy atomerőművet akartunk létesíteni!
Egy vállalkozásban sokat kell dolgozni. Ez igaz, különösen az első években. Ráadásul ezért senki sem fizet nekünk, sőt a saját járulékainkat, adónkat is magunknak kell fizetnünk.
A vállalkozóknak nincs szakszervezetük. Senki sem korlátozza a munkaidejüket, senki sem fizet nekik túlórapénzt. Minden alkalmazott sztrájkba lépne, ha olyan munkarendben, olyan munkakörülmények közt és olyan kevés bérért kellene dolgoznia, mint egy induló vállalkozás tulajdonosának.

Egy vállalkozás mindig kockázatos. Ma Magyarországon minden tíz vállalkozásból három éli még a harmadik évét. Az irodánk melletti boltot is – hiába fektették be a sok pénzt, hiába dolgoztak rengeteget – két hónap múlva bezárták. (Mondjuk elgondolkodtató is volt háromszáz méteres körzetben a negyedik ilyen boltot megnyitni…)
A vállalkozás speciális ismereteket igényel. Kevés, ha az alapító jó szakember, maga a cégvezetés egy külön művészet. A klasszikus vicc szerint a paraszt bácsit borhamisítás ügyben bíróság elé állítják, még vegyész szakértőt is felkérnek. A bácsi megkérdi a bírót: "Bíró úr, ért ön a kémiához?" – "Nem, én csak a joghoz." Aztán a szakértőhöz fordul: "Szakértő úr, ért ön a joghoz?" – "Nem, én csak a kémiához." – "És akkor szegény paraszttól elvárják, hogy mindkettőhöz értsen?!" Rossz hírem van, egy vállalkozónak nem csak két dologhoz kell értenie, de számtalanhoz: munkajog és pénzügy, adózás, cégjog, munkavédelem és még megszámlálhatatlan sok más.

Szamáron színházba

Ez nagyanyósom kedvenc mondása volt mindazokra, akik több jó dolgot is akartak egyszerre csinálni. Merthogy szerinte, ez nem megy. De bármit mondunk is, az emberek mindig szeretnének mindent könnyen megoldani.
Nagyon sokan a következőt mondják: kipróbálnánk ezt a saját vállalkozás dolgot, mert vonz a sok pénz meg a szabadság, de csak egészen kevés pénzt kelljen belerakni, viszonylag kevés idő feláldozásával kezdenénk, aztán majd meglátjuk. Legyen kicsi a kockázat, tanítsanak meg minket mindenre, és egyáltalán szervezzenek meg mindent helyettünk. Bármilyen hihetetlen, egy jól működő MLM-rendszer pontosan ezt nyújtja.

Az MLM-rendszerben minden tagnak saját vállalkozása van, de annyira leegyszerűsítve és megkönnyítve, amennyire csak ez egyáltalán lehet. Innen aztán, aki akarja, feladja és visszamegy az alkalmazotti lét melegébe, vagy pedig kinövi magát "igazi" vállalkozássá. Mert egy több ezer fős hálózat már szinte középvállalkozás.
Hogyan jön létre az MLM-ben ez a "light" vállalkozás? (Ma nagy divat mindenben a light, a kedvencem a light zsír…) Nézzük sorban.

Normálisan egy vállalkozás indításához komoly tőke kell. Ezzel szemben a legtöbb MLM-rendszer egy havi átlagfizetés alatti összegből elindítható. Ennyi pénzt még akár utcai kéregetéssel is össze lehet szedni végszükség esetén.
Egyébként érdekes megfigyelni, hogy különböző rendszerekben különböző összegekkel lehet elindulni. Furcsa, de igaz, minél többet kell az elején beáldozni, annál nagyobb a sikeresek aránya. Ezt az alkalmazott pszichológusok az "elkötelezettség elvével" magyarázzák: minél több időt, pénzt áldozunk valamire, annál jobban bízunk benne, annál kevésbé hagyjuk abba az első nehézségnél.
Mindenesetre az alacsony összeg, amivel az MLM-rendszerek elindíthatók, elsöpri az egyik legnagyobb akadályt a vállalkozás elkezdésének útjából.
Egy vállalkozásban sokat kell dolgozni. Amikor kipróbálnánk magunkat egy vállalkozásban, akkor sokan nem szeretnék otthagyni a jó kis állásukat, és inkább a fő munkájuk mellett végezhető tevékenységet keresnek. A legtöbb MLM-rendszer felkészült erre. Ha bizonytalanok vagyunk, ha van egy jó állásunk, akkor ez így helyes.
Vállalkozni valóban kockázatos dolog. Rengetegen mennek csődbe, valóban átlagosan tízből hét. Egy kivétel van ez alól: a franchise alapon létrehozott vállalkozások. Ezeknek átlagosan 90 százaléka túléli a kezdeti nehézségeket. Nem csoda, mert itt minden új vállalkozó egy kialakult, komplett rendszert kap a kezébe, ahol minden elemet kipróbáltak, hosszan teszteltek. Minden ki van találva, fel van építve, csak bele kell ülni, és csinálni. És erre még ki is oktatnak bennünket.

Igazából minden jó MLM-rendszer egyben franchise rendszer is. Mindent kitaláltak, felépítettek, számtalanszor teszteltek. Bennünket betanítanak, mellénk rendelnek mentorokat – nekünk csak pörgetnünk kell az előttünk számtalanszor már bizonyított rendszert. Ezért egy MLM-rendszerben sokkal-sokkal biztonságosabb kezdeni egy vállalkozást, mint "csak úgy".
És akkor ott van a vállalkozási ismeretek problémája. Annak idején 1989-ben, amikor a barátaimmal megalakítottuk a legelső vállalkozásunkat, előtte meghívtuk vacsorázni Géza bácsit. Ugyanis Géza bácsi volt a városban "a vállalkozó". Kikérdeztük a vacsora közben, mit hogyan kell csinálni. Hogyan keressünk megfelelő könyvelőt, hogyan kell alkalmazottakat felvenni, és hogyan kell velük bánni, hogyan kell adót fizetni, kitől és milyen engedélyeket kell szereznünk. Így utólag visszagondolva, ha Géza bácsit a világ legdrágább éttermében etettük volna, akkor is ingyen lett volna – azért, mert ezzel a tudással tudtunk elindulni mint vállalkozók. Pár éve legidősebb fiamnak segítettem első kft.-jét megalapítani. Szépen cipeltem mindenkihez, és egy nap alatt elmagyaráztam mindent. A végén megkérdezte: "És akinek nem vállalkozó az apja, az hogyan tud céget alapítani?" Hát nehezen.

Minden jó MLM-rendszerben intézményesítve van Géza bácsi. Oktatják, mit hogyan kell csinálni, sőt egy csomó dolgot el is végeznek helyettünk. (Mondjuk, egy PSZAF-regisztrációval például nem szívesen küzdenék meg magam…)

Fekete leves

Néha annyira megkönnyítik a belépők dolgát, hogy sokan elfeledkeznek arról, hogy bár egy nagy MLM-rendszernek az incifinci kis tagjai, mégis igazi vállalkozásuk van. És lényegében ugyanazok az előírások érvényesek ránk, mint a Diósgyőri Vasmű méretű cégekre.
És ebből szörnyű dolgok szoktak következni – ezekről bőven írok a következő számokban. Sok dolgot utálok az életben, de síró vállalkozókba lelket önteni ezek közt is kiemelt helyet foglal el.

A vállalkozást halálosan komolyan kell venni – és akkor minden rendben van. Ha nincs is mindenkinek Géza bácsija, szponzora, mentora mindenkinek van, és minden rendszerben van erről oktatás. Vagy végső esetben – Géza bácsi helyett – itt vagyok én magam.

dr. Tóth András